Versenykiírás Segédanyagok Kapcsolat Támogatók


A verseny idei összefoglalója.


Kedves versenyzők és felkészítők!


Logikai versenyünk végéhez érkeztünk. Remélem mindenki jól szórakozott a feladatok megoldása közben és sikerült elsajátítania a "Méh-Ész"-járást.

Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket és a verseny történetének a befejezését. Szeretnék ez úton is gratulálni Kátai Anna Júliának, a Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 1.a osztályos tanulójának, aki a zsűri (=én) véleménye szerint a legjobb befejezést küldte be, így övé az ezzel járó méhecske alakú pendrive. Az alábbiakban, az immár teljesen befejezett történet olvasható.

Zümi a kincsvadász

Zümi és Zümilla a két bátor méhecske a közös kalandjuk után bepótolták az elmaradt pikniket, és egyre jobban egymásba habarodtak. Hamarosan össze is házasodtak és gondtalanul élték életüket a kaptárban. Egy szép napon a legnagyobb álmuk is teljesült, megszületett Zizi, a gyermekük.
Ahogy Zizi cseperedett, egyre többet járt az erdőbe, szeretett kincskeresőset játszani. Ilyenkor azt képzelte, hogy ő Zümdiana Jones, a híres kincsvadász és az emberek által elhagyott dolgok pedig kincsek, amiket trükkös csapdák védenek a fosztogatóktól. Az egyik nap talált egy barlangot az öreg tölgy közelében, elhatározta, hogy ez lesz az ő kincseskamrája. Össze is gyűjtött mindenféle dolgot az erdőben, még egy nyuszit is talált, de az túl gyors volt, így nem tudta elkapni. Egy tarisznyába gyűjtötte az elszórt kincseket, majd a barlangba érve felakasztotta azt egy kiugró sziklára. A súlyos tehertől a szikla megmozdult, és egy hangos kattanás kíséretében Zizi lába alatt kinyílt egy csapóajtó, amin keresztül a mélybe zuhant.
A kis méhecske pár perc múlva magához tért, és egy félhomályban úszó hatalmas csarnok tárult a szemei elé, a falakon mindenhol különös szövegek, a földön pedig hatalmas, képekkel borított nyomólapok. Zizit egyszerre járta át a félelem és az izgalom. Példaképe, Zümdiana Jones történeteiből tudta, hogy ez nem lehet más, mint az ősi Maja méhek egy elfeledett temploma. Ahogy jobban körülnézett, az egyik falon ismerős jelekre lett figyelmes. A Zümdiana filmekből megszerzett kevéske maja nyelvtudásával lefordította a jeleket, és a kapott versike utasításait követve sikerült kinyitnia a terem túloldalán lévő ajtót, amin éppen csak sikerült átsurrania, de a szárnyai sajnos megsérültek.
Egy újabb teremben találta magát, a padlón itt is kapcsolók voltak, különböző ábrákkal, a falon pedig a már ismerős jelek. Ismét nagy hasznát vette a filmekből szerzett tudásának, sikerült lefordítania a versikét és azt megfejtve ismét kitárult előtte egy ajtó. Reményekkel telve és immár meggyógyult szárnyakkal lépett át a kapun és a túloldalon ismét egy termet talált. - De miééért! - gondolta, és eszébe jutott a híres Zümábel-féle reklám. Ahogy jobban körülnézett, észrevette, hogy ez a hely másabb, mint az eddigiek. Középen hatalmas rácsok szelték ketté a termet, előtte a távolban hatalmas lángok között egy arany lépesmézet, míg a rácsok túloldalán egy fura, méhecske kinézetű szerkezetet látott. A padlón hatalmas lyukak tátongtak, emellett bombák, denevérek és még szellemek is voltak a teremben. - Jó lesz vigyázni velük! - gondolta. Az egyik falon lévő írást ismét sikerült lefordítania és hamarosan rájött, hogy hogyan tudja irányítani a rács túloldalán lévő szerkezetet. Majd észrevette a túloldalon lévő nyomólapot is, amire ráirányítva a robotot, kialudt a tűz az arany lépesméz körül. Gyorsan odaszaladt, és rátette a kezét az arany lépesmézre, de az még forró volt, így várt, mielőtt levette a talapzatról. – Hogy fog ennek anya és apa örülni! - kiáltott fel ujjongva, de közben a szemei könnybe lábadtak. Ekkor hirtelen ismét megnyílt alatta a föld. Ahogy zuhant lefelé, még búcsút intett a terem túloldalán bujkáló nyuszinak.
Hangos puffanással ért földet. Amint körbetekintett, észrevette, hogy víz zubog a terembe és lassan megtölti azt. - Gyorsan ki kell jutnom! - gondolta. Miközben a kiutat kereste, a falon ismét egy feliratot talált, de az annyira megrongálódott, hogy már nem tudta elolvasni. Ahogy a kiutat kereste, a földön egy "Z.J." feliratos tarisznyát talált, benne a sérült szövegrész lehetséges fordításaival. Gyorsan elkezdte a leírásban szereplő helyeket átkutatni, de nem talált sehol semmit, a víz meg egyre csak zúdult be a terembe. Teljesen kétségbe esett, mire az utolsó helyre ért. Átkutatott mindent a hintaló körül, de nem talált semmi érdekeset. Kétségbeesetten rogyott le a hintalóra és amint háromszor előre-hátra hintázott rajta a terem túloldalán kinyílt egy rejtekajtó, és egy csapóajtón keresztül a kaptár tróntermébe jutott.
Nagyon fáradt volt, ezért magához vett egy kis doboz propoliszt, hogy energiával töltse fel magát. A lépesmézhez nem közelített, tudta, hogy a dolgozókat nem szabad zavarni. A méhkirálynő kincsesládáit is messze elkerülte, nem akart vitába keveredni az őrökkel. Tisztelettel meghajolt a királynő trónusa előtt. A királynő nagyon örült, hogy Zizi épségben hazaért a kalandokkal teli útjáról. Megengedte neki, hogy a királyi éléskamrából vigyen egy doboz propoliszt a szomorkodó szüleinek. Út közben összetalálkozott a nyuszival, akiről kiderült, hogy a királynő küldte Zizi után leskelődni. Figyelnie kellett, nehogy nagy bajba keveredjen Zizi. Mikor felvette az ajándék propoliszt, gyorsan hazament a szüleihez. Volt nagy öröm, mikor meglátták. Vacsora után elmesélte kalandjait a szüleinek. Annyira belefáradt a sok vándorlásba, és a történetek elmesélésébe, hogy nyomban elaludt. Álmában megjelent a méhek Tündére, s azt mondta Zizinek: - Egy nagyon fontos küldetést szeretnék rád bízni! ...

(A történet folytatását várjuk jövőre András bácsitól!)