|
Code Week 2024
Az idei Code Week kapcsán,
A méhek titkos élete
Egy szép, napsütötte őszi napon elhatároztátok a barátaitokkal, hogy elmentek kirándulni a közeli erdőbe. Csendesen bandukoltatok a fák között, amikor egy virágos réten áthaladva kellemes, édes illatot sodort felétek a lágy őszi szél.
- Vajon mi lehet ez? – kérdeztétek egymástól.
- Derítsük ki! – kiáltottatok fel egyszerre és elindultatok az ínycsiklandozó illatok irányába.
Nemsokára a rét szélén feltűnt előttetek egy mézeskalács házikó, és mivel a friss levegő és a sok séta meghozta az étvágyatokat, egyből rávetettétek magatokat, és két kézzel tömtétek a szátokba a falak letördelt darabjait. Az egyik barátod éppen a kilincset rágcsálta, amikor az ajtó kinyílt és egy bibircsókos rusnya boszorkány lépett ki rajta.
- Már megint ezek a haszontalan kölykök! – kiabálta hangosan.
Amint meghallottátok a vén banya reszelős hangját egyből elkezdtetek rohanni a réten át a sűrű erdő felé, miközben a boszorka tovább mérgelődött.
- Miért kell nektek mindig tönkretenni a házamat?! De majd most ellátom a bajotokat! – ordította hangosan, miközben elővette a varázspálcáját és a feje fölött meglóbálva azt, fennhangon így kiáltott: - Abrakadabra, jól figyelj a szavamra! Csiribí-csiribá változzatok kocsonyává!
Miközben eszeveszetten szaladtatok az erdő felé, még hallottátok a boszorkány utolsó szavait és az azt követő őrült kacajt, majd hirtelen néma csend lett és a világ elkezdett megváltozni, növekedni körülöttetek, majd rájöttetek, hogy nem a világ növekszik, hanem ti lesztek egyre kisebbek.
- Már megint bedöglött ez a vacak pálca! Nem törpéket akartam, hanem finom kocsonyát! Az biztos, hogy többet nem rendelek varázspálcát a netről! – morogta mérgesen a banya, majd bement a kunyhójába és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy az majdnem kitört a helyéről.
Kétségbeesve elkezdtétek keresni egymást a magas fűben, és végül egy nagy sárga virág tövében ismét összegyűlt a csapat.
- Mi lesz most velünk?! – kérdeztétek egymástól riadtan, de senki nem tudta a választ. Miközben már a sírás kerülgetett mindenkit, egy vékony hang szólalt meg felettetek a virág szirmai közül: - Ne aggódjatok, majd én segítek nektek!
- Ki vagy te? – kérdeztétek könnyes szemekkel, miközben egy kis méhecske virágporos feje bukkant ki a szirmok közül.
- I. Zazisztániai Zümmeralda vagyok, a barátaimnak csak Zizi. Itt lakom a rét szélén a kaptárban. Gyertek velem! Az anyukám a királynő, ő biztosan tud majd segíteni nektek!
Nagyon megörültetek a váratlan segítségnek és most már kicsit vidámabban elkezdtétek követni a kis méhecskét. A kaptárban a méhek érdeklődő tekintete kísérte végig az utatokat a trónteremig, majd oda érve a méhek királynője fogadott benneteket hatalmas trónusán ülve. Figyelmesen végighallgatta a történteket, majd így szólt: - Az a gonosz boszorkány már nagyon régóta megkeseríti a mi életünket is! Mit gondoltok, honnan szerzi azt a sok mézet, ami a mézeskalács kunyhójához kell?! Tőlünk rabolja el! Szívesen segítünk nektek, de előbb beizonyítsátok be, hogy közénk tartoztok! Lépjetek be a bizalom szobájába, és ha onnan kijuttok, akkor segítünk rajtatok, de ha nem, akkor örökre ott ragadtok…
Mielőtt beléptek a bizalom szobájába, nézzétek meg a következő videót: A méhecskék csodálatos világa
Ezután lépjetek be a bizalom szobájába!
- Örülök, hogy sikerült kijutnotok! – üdvözölt benneteket kedves hangon a méhek királynője. – És ahogyan megígértem, segítek nektek, hogy megtörjétek az átkot. Remélem a szoba kódját nem felejtettétek el, mert ugyanazzal tudtok majd kijutni a palotából is a rétre! Ha odaértek, már csak annyi lesz a dolgotok, hogy beporozzátok magatokat, de fontos a megfelelő sorrend! Előbb egy piros, majd egy sárga, azután egy kék és legvégül egy fehér virágra lesz szükségetek, ezután egyetek a mézeskalács kunyhó falából és megtörik az átok, de vigyázzatok, mert a banya szolgái, a gonosz medvék ott vannak mindenhol! Zizi majd elkísér benneteket és segít nektek az út során!
Írd be a kapu nyitásához szükséges kódot az alábbi mezőbe és kattints a „Kinyitás” gombra!
|